Sztancsikné Losonci Tímea: Fatima

Könny és vér, jajszó és átok,
Halált hoz a háború,
 a világ békére vágyik,
Szíve megtört, szomorú.

Isten népe sírva kiált:
Uram, már nem vagy velünk?
S Cova da Iria csendjében
A földre tekint Istenünk.

Küldi őt, ki Szent Fiával
Együtt értünk szenvedett,
Szeplőtelen Szíve mélyén
Örök tűz a szeretet.

A három gyermek, kiken nyugszik
Az Úr szerető keze:
Ferenc, Jácinta, Lúcia
Isteni kegy részese.

Angyal jelzi érkezését,
Jő a Béke Angyala,
Villám cikkan e előttük áll
Egy „átlátszó dalia”.

Földre borul homlokával,
Ím az ima, mit rebeg,
S imádkozza vele együtt
A három pásztorgyerek.

„Istenem szeretlek Téged,
Hitem tiszta lánggal ég,
Téged imádlak egyedül
S bizodalmam a Tiéd!

Szegény bűnösöknek, kérünk
Irgalmasan megbocsáss!”
Nem hiányzik a kicsiktől
Ima s önmegtagadás.

Mind a hárman féltve őrzik
Az angyali titkokat,
Ők, kiket egy év elmúltán
Szűzanyánk meglátogat.

Újabb villámlás, a völgyben
A kis tölgyfabokor felett
Hozzájuk szól, kéri őket
Az Anyai Szeretet.

Szomorú mosollyal mondja:
„Sokat imádkozzatok
Engesztelésül, a békéért
Hozzatok áldozatot!

Minden hónapnak e napján
Jöjjetek el, itt leszek.
Októberben gyógyítok majd
És csodát is művelek.”

A három kis pásztorgyermek
Szeretete „szélvihar”,
A bűnösökért kedves nékik
Az áldozathozatal.

Ahogy telnek a hónapok
Egyre többen jönnek el,
A sok ember rózsafűzért
Imádkozva térdepel.

Az ouremi ellentábor
Nem nézheti a csodát,
És üldözi Szűz Mária
Három kicsi látnokát.

Augusztusban hiába vár
A hívek hű serege,
Fogságban van Szűzanyánknak
Három kedves gyermeke.

Jácinta könnyei folynak:
„Nem jön el a Szűzanya!”
De pár nap múlva rámosolyog
A Jelenés Asszonya.

Az októberi jelenésnél
Az eső csak egyre hull,
S az isteni „napcsoda” láttán
Minden ember leborul.

„A Rózsafüzér Királynője
vagyok.” – szól a hű Anya.
S a nap mellett feltűnik
A Kármel Boldogasszonya.

Megjelenik most Szent József
Karjában a Kisdeddel,
S megáldja szegény világunk,
Ó szent jel! – a kereszttel.

A Szűzanya nemsokára,
Ahogyan megígérte,
Elvitte a két kis testvért
Fel, magához az égbe.

A jó Isten meghívta
A Kármelbe Lúciát,
Itt szolgálja hű szívével
Az Úr Jézust s a Szűzanyát.

Aki ma jár Fatimában
Megváltozott tájat lát:
Cova da Iria lejtőjén
Égi Anyánk templomát.

Sok-sok beteg meggyógyult itt,
Könnyek árja elapadt,
S mintegy az Életet jelezvén
A völgyben kis forrás fakadt.

Azóta is százak, ezrek
Keresik fel Fatimát,
Hogy szerető imádsággal
Köszöntsék a Szűzanyát.

A mi szavunk és énekünk is
Hozzád száll, ó Mária,
Oltalmunk légy mindig, kérünk
Boldogságos Szűzanya!

Vissza a Munkáink oldalra