Gyene Emese: Május Éjszakája
Május késő éjszakája,
Csendet ereszt a világra.
Nem hallani mást az éjben,
csak tücsök koma zenél szépen.
S valahol a föld alatt,
Vakond néni mosogat.
Kölyökkutya ül a fűben,
Fázva, árván, elgyötörten.
Nincsen társa e világon,
Csak a telihold nézi vigyázón
Nem jön e a farkas róka,
Hogy a kiskutyán megtorolja
A vadoni kegyetlenséget,
Mely nem ád eleséget.
Kicsi kutya a várást megunja,
Nincs már rá esély, hogy a Gazda felbukkan.
Elindul a mező mentén,
Új társakat hogy keresvén,
De az erdőt senki se járja,
Egyetlen szempár néz csupán a bukdácsoló kiskutyára.
Az még észre sem vette,
Hogy a zöld szempár őt így célba vette.
Csak koslat, nyöszörög, eleséget várva
Míg bele nem ütközik a hatalmas rókába.
Megszeppen a kisállat,
El is némul nyomban.
Lelapul a fűben várva,
Mi lesz most a sorsa?
Nézi a vörös árnyék s nem érti,
Ez a kisállat életét őtőle miért félti?
Fiai várják odahaza őt is,
Tíz éhes száj, megeszik a bőrt is.
De ahol tíz kicsi elvan, megfér tizenegy is,
Ha apus nem bánja, hazaviszem ezt is.
Május csendes hajnalával élénkül az erdő,
Rókavárnak árnyékába nyúlcsalád most eljő.
Jól jegyezd meg fiam e veszedelmes helyet,
Ahogy tudod, kerüld el az itt lakó szörnyeteget!
Kisnyúl a leckét megjegyzi s tovaugrál gyorsan,
Apja félve vezeti a tó menti homokban.
Eközben a várban rókafiak ülnek,
Serénykedve eltüntetik, mit a szülők küldtek.
Erős kölyök mid az összes, nincsen köztük nyurga,
S tőlük csak épphogy tér el a foltos, tömzsi kutya.
Jól is érzi magát köztük, nincsen kitaszítva,
Egyedül a szülő tudja, honnan ered sorsa.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
