Vértes Zsuzsanna: Küzdelem az élet
Ha már a bú uralja is lelkedet,
Akkor se veszítsd el hitedet.
Fájdalmas, kegyetlen, pusztító
De te legyél mindig kitartó.
Ha átadod ördögnek léted,
Lehet, későn jössz rá, lekésed.
De akkor már nincs további út,
Sorsod már a végtelenbe fut.
Szerető arcokra nem találva,
Ráébredtél legnagyobb hibádra.
De élet és halál közt lebegve,
Örökre el lett valami felejtve.
S mit elfelejtettél nem nagy titok,
De idő kell még szemed kinyitod.
Csak vigyázni kell, hogy ki ne fuss
Az időből, s hogy ne a pokolra juss.
Ha már a könyörgés sem megoldás,
Akkor se felejtsd, az életed kihívás.
Harcolj, és keresd a szépet, s a jót,
Mosolyod erősítse benned a valót.
Fedd fel a titkot, mi támaszt nyújtott,
S reménnyel éltesd már a gondod.
Te vagy a titok, a rejtvény kulcsa,
Idődből egy mosolyra mindig fussa.
Ne hagyd soha elveszni a fényt,
Hisz az adja majd a reményt.
Szíved a boldogság lángja éltesse,
S gondjaid a pokol tüze örökre égesse.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
