Mécs László - Nem tudok betelni!

Nem tudok betelni, kétöles csalánok
Közt nézem a csupasz csalogány családot
Szegényes fészkében. Szorgos anyja, apja
Jön, megy és az étket a szájába rakja,

Mint gyerekszájamba az anyám az édes
Isten nevét rég, hogy lelkem most is éhes.
Mint a pap az ostyát első áldozóknak,
Mint a Nap a mézet rétnek és bozótnak,

Mint az Isten nékem a mézes kegyelmet,
Jókhoz, gonoszokhoz türelmet, szerelmet
Felsír a fióka, fütty lesz az étekből,
Megszentülök szárny, dal lesz a kegyelemből.

Mi volna belőled, öt pucér fióka,
Ha apádat, anyádat megenné a róka?
Mi volna belőled, árvácska, Nap nélkül?
Mi volna belőled, szívem, Isten nélkül?

Nézem a madárpárt. Nem tudok betelni,
Csak kalap levéve himnuszt énekelni
Minden etetésnek, minden anyaságnak,
Minden földi, égi, szent, szent apaságnak.