Ha nem hiányzik belőletek az alázat és a szelídség, akkor nem lesz hiányotok Isten jóságában sem, amely titeket megsegít.

Isten nagylelkűsége bőségesen kárpótolja tárházából azt az előnyt, amelyről látja, hogy az Ő kedvéért vetették meg.

Ha békét és lelki nyugalmat keres az, aki zavar és nyugtalanság okát saját magában hordozza, bizonyosan nem fogja azokat élvezni.

Ítélkezésünk természetéből fakadóan úgy helyeslünk valamit, hogy az igazság látszatára törekszünk, mégis sok esetben – nevezetesen azokban, amelyekben a felismert igazság nem egészen nyilvánvaló – helyeslésünk inkább abba az irányba hajlik, ahová az akarat súlya húzza.

Jobb erőszakos halált halni, mint a hiúságnak élni.

Ha Istennek valamilyen kegyelmét veszed észre magadban, gondold meg, hogy drágakő vagy arany az, amelyet Isten jósága, mint aranyműves, kegyelmesen olyan fába foglalt, amely tüzet érdemelt volna.

Amint a mécs olajjal van teli, úgy kell alázattal telve lennie annak, aki a tökéletességet szereti; attól csorduljon túl a belseje, világítson a külseje, és éreztesse hatását, bármerre fordítsák is.

Ó, Istenem! Ó, legfőbb jó! Hogyan tudsz elviselni egy oly alávaló bűnöst, mint én vagyok?

Az igaz embernek még a balsors csapásai is előnyére válnak, ugyanis épp a károkozással használnak, hasonlóan a drágakőesőhöz, mely megfosztja ugyan a szőlőt a leveleitől, de értékesebb kinccsel gazdagítja.

Mikor az erény megszerzésén fáradoztok, egyúttal a felebarát üdvéről is gondoskodtok.

Aki az önkéntes szegénységet szereti, legyen olyan, mint egy szobor, amely változatlan arckifejezéssel viseli magán mind a rongyot, mind a finom gyolcsot és bíbort.

Minthogy a szeretet tárgya végtelen, a szeretetben mindig haladhatunk és tökéletesedhetünk.

Isten vigasztalásának teljessége oly nagy, hogy édessége nemcsak a lélekre van hatással, hanem túlárad a testre is.

Sokra képes az önszeretet: a lélek szemét igen gyakran megigézi, hogy lehetetlennek gondoljuk azt, amit az igaz világosság fényénél könnyen nemcsak lehetségesnek, de könnyűnek, sőt szükségesnek is látnánk.

A test kifogásait mindig gyanakvással fogadjuk, mert erőink gyengeségének ürügye alá szokta rejteni munkától való megfutamodást.

Az emberi szerencse és Krisztus keresztje között az a különbség, hogy amikor belekóstolunk az előbbibe, megundorodunk tőle, de minél többet iszunk az utóbbiból, annál inkább szomjazunk rá.

A testről levált tag sem mozgást, sem érzést, sem semmiféle életet nem kap onnan.

A gonosz ember könnyen gyanakszik másokra; éppúgy mint az, akit szédülés gyötör, azt hiszi, hogy minden forog körülötte, bár ez nem a dolgok hibájából, hanem az ő fejében összezavarodott testnedvek miatt van.

Az istenfélő és hiú ember között az a különbség, hogy az egyik lemond a földi vigaszról, de bővelkedik lelkiekben, a másik meg az érzéki dolgokban gyönyörködik, és a belső dolgok gyötrelmet okoznak neki.

Aki tiszta szemmel tekint az égre, a földi dolgok homályát jobban látja: ezek árasztanak ugyan valamiféle lidércfényt, de az ég ragyogása minden fényüket elveszi.

Amint az egyszerű és józan ápoltság az összeszedett és rendezett szellemről tesz tanúságot, úgy túlzott formájában – és ez általában mások tetszésének kereséséből fakad – hanyagságnak kell tekinteni.

Kiválasztott titeket az Isten, nehogy hitvány és mulandó dolgok hálózzák be lelketeket és többfelé szétszórva el ne foglalják szíveteket.

Joggal remélhetjük, hogy a lelki javak gyarapodásával az anyagiak sem maradnak növekedés nélkül.

Mily nagy veszélybe kerül az üdvösség és ártatlanság azok között a szélvészek és viharok között, amelyeket egyik pillanatban a javak és gazdagság, másik pillanatban a tisztelet és dicsőség, ismét másikban pedig a gyönyör dühöngő forgószele támaszt.

Akit olya nagy kötelezettség tart fogva Isten szolgálatára, mint titeket, az nem elégszik meg közönséges munkába és szolgálattal.

Menjetek, és gyújtsátok lángra a világot!

Felebarátunk megsegítésének terve, mely minden területre kiterjed, a szent vágyakozásokból és imádságokból áll össze.

A Szentlélek ajándékainak mind a befogadására, mind a továbbadására sokkal alkalmasabb a jó élet, mint a tudomány.

Már csupán annak szándékával is sokat teszel, hogy felvállalod a lelkekért való fáradozást.

Amikor egy idomítatlan és fékezhetetlen lóra erejét meghaladó terheket raknak, akkor sarkantyúzzák ugyan, de meg nem zabolázzák.

Ha a megkülönböztetés ritka és nehezen megtanulható dolognak tűnik számotokra, folyamodjatok az engedelmességhez, amellyel biztonsággal pótoljátok a megkülönböztetés hiányát.