Minél jobban kitűnik a lélek az alálzatosságban és az ömegvetésben, Isten annál nagyobb szeretettel fordul feléje.

A tökéletesség nem azon erényekben áll, amelyeket az ember magamagán felismer, hanem azokban, amelyeket az Isten lát meg benne. Mivel ezek az ember előtt annyira rejtettek, azért semmi okunk sincs arra, hogy nagyra tartsuk magunkat, sőt ellenkezőleg, mindig okunk van a félelemre.

Az isteni bölcsesség szelleme, amely az alázatos lelkekben lakozik, mindig arra törekszik, hogy a lelki kincseket titokban tartsa és a hibákat nyilvánosságra hozza.

Mindannyiszor sérelem esik a lelkiismeret tisztaságán, valahányszor az ember más előtt kinyilvánítja azokat a jó tulajdonságokat, amelyeket magán észrevett, és ha az ember jócselekedeteinek jutalmául másoktól tiszteletben részesül.

lstennek jobban tetszik a legjelentéktelenebb munka is, ha azt csendben és magányban végeztük azon óhaj , nélkül, hogy arról az emberek tudomást szerezzenek, mint ezer más nagy munka, melyet azzal a szándékkal végeztünk, hogy az emberek észrevegyék.

Hogy a lélek Isten megismerésére eljuthasson, a legelső dolog, amivel bírnia kell, saját magának a megismerése.

Megfigyeltem, hogy az a lélek, amelyik azonnal odafigyel a beszélgetésekre és szórakozásokra, keveset gondol az Istenre. Aki ugyanis Istenre gondol, az erős kényszert érez a hallgatásra és minden szórakozástól való menekülésre.

Ha már egyszer tudja az ember, mire figyelmeztették őt lelki előrehaladását illetőleg, akkor nem keIl tovább kérdezősködnie; beszélnie sem kell többet, hanem csak cselekednie, csendben és gondosan, alázatosan, szeretettel és önmagának megvetésével.

Az erényekben való előrehaladásunkban legjobban segít bennünket a hallgatagság és a munka; a beszéd elszórakoztat, a hallgatás és a munka összeszedetté tesz.

Lehetetlen, hogy előrehaladjon az, aki nem rejti el hallgatásban összes cselekedeteit és szenvedéseit.

Ha még oly szent is valaki, sohasem válik javára, ha az emberekkel sűrűbben érintkezik, mint az éppen szükséges és amint azt a körülmények kívánják.

Sohase felejtsd el, hogy az Isten szigorú számadást követel majd tőled minden egyes szóért, amelyet nem engedelmességből mondtál.

Figyelj arra, mit szől hozzád az Isten és fontold meg az Írás szavát. "Az én titkom az enyém." (Iz 14, 16.)

Szeretettel figyelj Istenre és őrizd meg lelked nyugalmát; ha szükséges beszélned, az szintén nyugalommal és békésen történjék.

Ha beszélsz, úgy beszélj, hogy senkit meg ne sérts, és olyasmiről beszélj, mégha az egész világ meghallaná is azt.

Ne mondj ellent másoknak. Semmiképp se mondj olyan szavakat, amelyek nem teljesen tiszták.

Semmi miatt se panaszkodjál és semmi felől se kérdezősködjél; ha szükséges valamit kérdezned, ezt is kevés szóval tedd.

Keveset beszélj és ne avNe hallgasd meg mások hibáiról a panaszokat és ha valaki mások miatt panaszkodik, alázatosan mondhatod: Ne beszélj nekem erről!atkozz olyan dolgokba, amelyek felől nem intéztek hozzád kérdést.

Keveset beszélj és ne avatkozz olyan dolgokba, amelyek felől nem intéztek hozzád kérdést.

Egyetlen Igét mondott az örök Atya, az Ő Fiát, és ezt mondja Ő folytonosan, örök hallgatásban. És ezt az Igét a léleknek hallgatásban kell meghallania.

Egyetlen Igét mondott az örök Atya, az Ő Fiát, és ezt mondja Ő folytonosan, örök hallgatásban. És ezt az Igét a léleknek hallgatásban kell meghallania.

Mindaddig, míg az ember értelmét az érzéki örömöktől való megtisztítás által nem hozta olyan állapotba, hogy őt a mulandó dolgok azonnal Istenhez vezetik, szükségképpen le keIl mondania az azokon érzett örömtől, hogy lekét megszabadítsa az érzékies élettől.

Az érzéki javaknak csak akkor érdemes örülni, ha az embernek segítségére vannak az lsten felé vezető útjában. Ez azonban annyira bizonytalan, hogy amint tapasztalhatjuk, az érzéki javak inkább kárt okoznak, mint hasznot.

Ha az ember már nem él e világnak, akkor érzékeinek minden tevékenysége és képessége egyenesen Isten szemlélésére irányul.

Ha csak egy érzéki örömet is megtagadsz magadtól, akkor az Úr már itt a földi életben száz lelki örömet ad helyette. Éppen úgy, egyetlenegy érzéki örömből százszoros sérelem és kellemetlenség származik.

Valamint az az ember, aki csak érzéki dolgokat tud élvezni és csak ezekben keresi örömét, nern nevezhető másnak, mint érzékiesnek és állatiasnak, éppen úgy az az ember, aki az érzéki dolgokon túl keresi örömeit, joggal nevezhető lelkinek, éginek és isteninek.

Ha a lélek fölhagy az érzéki dolgok fölött érzett örömével, akkor kigyógyul azon szórakozottságából, arnelyet érzékies viselkedésével okozott magának és Istenben összeszedett lesz. Szerzett erényei megmaradnak és erősödnek.

A legtisztább szenvedés szüli és hozza magával a legtisztább megértést.

Az a lélek, amelynek nem voltak kísértései és megpróbáltatásai, nem emelkedhet fel értelmével a bölcsességhez. "Aki nem kíséretett meg - mondja a bölcs -, mit tud az?"

A szenvedés útja sokkal biztosabb és gyümölcsözőbb, mint az örömnek és a tevékenységnek útja. Először azért, mert a szenvedésben a lélek isteni erőt kap, a tevékenységben és az örömben pedig saját gyengeségeivel és tökéletlenségeivel dolgozik. Másodszor azért, rnert a szenvedésben az ember jobban gyakorolja az erényeket, a lélek jobban megtisztul és több bölcsességre és óvattosságra tesz szert.

Minél türelmesebb az ember a szenvedésben, és minél szívesebben lemond az örömökről, annál biztosabb jele ez annak, hogy az erényességben előrehaladt.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés