2015.01.31

Ha olyasmit kérnek tőled, amit károsnak gondolsz, járj el úgy, hogy a kérést visszautasítod, de a kérelmezőt barátodként megőrzöd.

2015.01.30

Néhány esetben jobb hallgatni, mint beszélni: nincs ott szükség ékesszólásra, ahol az igazság önmagáért beszél.

2015.01.29

Ne bízzunk tartós szerencsében: akkor féljünk leginkább, amikor minden kedvünk szerint történik.

2015.01.28

Ha az Isten által teremtett összes jó dolgot a mérleg egyik serpenyőjébe tennénk, a másikba pedig börtönt, bilincseket és gyalázatot helyeznénk, amazokat semmivel sem szabadna többre becsülni ez utóbbiaknál.

2015.01.27

Veszélyes dolog, ha azt akarjuk, hogy mindenki ugyanazon az úton haladjon; s még rosszabb, ha másokat önmagunkhoz mérünk.

2015.01.26

A viszálykodás elkerülése nemcsak nagylelkű és a keresztény békességhez méltó dolog, hanem gyümölcsöző is.

2015.01.25

Amikor az ördög kegyetlenebbül akar megtámadni és zaklatni egy embert, leginkább éjszaka munkálkodik.

2015.01.24

Semmi sem áll ellen hosszan az igazságnak: lehet támadni, de sohasem lehet legyőzni.

2015.01.23

Sokkal több veszély rejtőzik a kis bűnök könnyedén vételében, mint a nagy bűnökében.

2015.01.22

Időnként az ördög annyira megkínozza az embert, hogy az szinte eszét veszti: ezért van az, hogy néha a természetnek vagy betegségnek tulajdonítjuk azt, amit kísértésnek kellene tartanunk.

2015.01.21

Ha lehetséges lenne, hogy valaki, aki Istent szereti, saját hibáján kívül elkárhozzék, akkor könnyebb volna számára elviselni a pokol összes kínját, mint hallani a káromkodásokat, amelyekkel a kárhozottak Istent átkozzák.

2015.01.20

Nemcsak Istenre kell tekintettel lennünk, hanem az emberekre is az Ő kedvéért.

2015.01.19

Elviselhetetlen lenne számomra az élet, ha találnék a lelkemben bármi olyan ejtőzködő dolgot, ami emberi és nem teljesen isteni.

2015.01.18

Aki buzgó, csodálatos módon rövid idő alatt az erény olyan fokára szárnyal, ahová a lusta sok év alatt sem képes elérni.

2015.01.17

Istent elhagyni Isten kedvéért nem veszteség, hanem nagy nyereség a lélek mérlegén.

A paradox mondat az ima és a cselekvés kapcsolatára utal. Szent Ignác éppúgy meg akarja találni Istent munkájában, mint imájában. Jerónimo Nadal – a szent közeli munkatársa és ismerője szerint – Ignác simul in actione contemplativus, vagyis a cselekvésben is szemlélődő, Istent felfedezni képes ember volt.

2015.01.16

A hiúság és önteltség vétkei a tudatlanságból és a vak önszeretetből származnak.

2015.01.15

Ó, én Istenem! Bárcsak ismernének Téged az emberek!

2015.01.14

Csak az hiheti magáról, hogy méltó a szerzetes névre, aki nemcsak a világtól, hanem önmagától is teljesen szabad.

2015.01.13

Minél jobban elkötelezed magad Istennek és minél teljesebb szívvel adod át magad legfőbb fölségének, annál inkább megtapasztalod bőkezűségét.

2015.01.12

Az a szeretet és kedvesség, amely nem párosul igazsággal, nem szeretet és kedvesség, hanem csalárdság és hiúság.

2015.01.11

Az isteni jóság sajátossága, hogy azt védelmezi leginkább, amit az ördög a legélesebben támad.

2015.01.10

Bőkezű az Isten: az ő kezéből megkapom, amit az emberek kezében nem találok; ha ezek nem is adnak semmit, Istentől mindent el fogok nyerni.

2015.01.09

Sokkal inkább kell törekedned bensőd megfékezésére, mint a testére; a szellem megtörésére, mint a csontokéra.

2015.01.08

Semmi Istenhez méltót sem lehet tenni anélkül, hogy a föld fel ne bolydulna és a pokol seregei fel nem kelnének.

2015.01.07

Mindenki legyen meggyőződve arról, hogy annyira fog előrehaladni a lelkiéletben, amennyire félreteszi az önszeretet és a saját jólétével való törődést.

2015.01.06

Egyetlen ritka és kiváló cselekedet sokkal többet ér ezer közönségesnél

2015.01.05

Helytelen dolog veszélyes ügyeket fiatalok erejére bízni.

A szikra dialektikus feszültségben fogalmazza meg az ima és a tevékenység, a kegyelem és a szabad akarat viszonyát. A szikra eredete nem világos, Ignác írásaiban sehol sem fordul elő ilyen erős megfogalmazásban az isteni és emberi oldal együttműködése. Nem véletlen, hogy a Scintillæ Ignatianæ későbbi kiadásaiban felcserélték a két alárendelt tagmondat alanyait („te” – „Isten”). Ennek ellenére az itt közölt változat fejezi ki helyesen az ignáci dialektikát. A helyes értelmezéshez segítséget nyújtanak P. Gaston Fessard SJ gondolatai P. Szabó Ferenc SJ tolmácsolásában (Kegyelem és szabadság az ignáci lelkiségben, in Lelkigyakorlatok, Korda, Kecskemét, 1994, 15-16).

2015.01.04

Az éghajlat változása nem változtatja meg az erkölcsöket: ha a tökéletlen ember magát meg nem tagadja, akkor aligha lesz jobb másutt, mint itt volt.

2015.01.03

Hiába vesztegeti a fáradtságot az, aki mások erkölcsét akarja megjavítani és nem önmagán kezdi.

2015.01.02

Cselekvéseid első szabály ez legyen: Úgy bízz Istenben, mintha ügyeid sikere teljesen tőled függne és egyáltalán nem Istentől; mégis úgy vesd latba értük minden erőfeszítésedet, mintha te semmit sem tennél, hanem egyedül Isten.

2015.01.01

Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

Szent Ignác ezt a gondolatot – ha nem is pontosan ebben a formában – háromszázhetvenhatszor ismétli Konstitúcióiban – jegyzi meg Hevenesi. A „Mindent Isten nagyobb dicsőségére” (Omnia ad maiorem Dei gloriam) jelmondat magában foglalja az ignáci lelkiség három lényeges elemét. Mindenek előtt a radikális istenközpontúságot (gloria Dei), majd a bizalmat és az optimizmust, hogy a teremtmények, az életkörülmények, sőt végső soron minden (omnia) nem akadály, hanem segítő lehet az Istenhez vezető úton, s végül az állandó növekedésre, jobbra és többre való törekvést (maior - magis).

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés