Amikor a szív tiszta, nem tud nem szeretni, mert megtalálta Istent, a szeretet forrását. "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8) - mondja az Úr.

Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.

Aki a jó Istent és felebarátját szeretni akarja, annak nem kell nagyon műveltnek lennie, se gazdagnak. Elegendő, ha mindenben azt keressük, hogy örömet szerezzünk a jó Istennek; jót tegyünk másokkal, legyenek azok gonoszok vagy jók; éppen úgy szeressük azokat, akik szeretnek, mint azokat, akik alaposan megtépázzák becsületünket..

Az az ember, akiben él a szeretet, nem gőgös, nem akar másokon uralkodni, soha nem bírálja mások magatartását, nem szeret beszélni arról, amit mások tesznek.

Íme, ezt jelenti a felebarátnak kijáró igazi szeretetet: jót akarunk a másiknak; megtesszük neki mindazt, amit csak tehetünk; elviseljük, mentegetjük és rejtegetjük hibáikat.

Milyen jó is a szeretet! Nem más ez, mint Jézus Szívének kiáradása. Egyetlen örömünk legyen a földön: szeretni Istent, és tudni, hogy Isten szeret minket....

Az az ember, akiben él a szeretet, nem gőgös, nem akar másokon uralkodni, soha nem bírálja mások magatartását, nem szeret beszélni arról, amit mások tesznek.

Az az ember, akiben él a szeretet, lehetőleg elkerüli, hogy másoknak fájdalmat okozzon, mivel a szeretet olyan királyi palást, amely alá jól el lehet rejteni a testvérek hibáit; a szeretet nem engedi, hogy valaki azt higgye, jobb a másiknál.

Mihelyt felebarátunkat gyűlöljük, Istennel találjuk szemben magunkat, és ellenünk fordul.

A szeretetből teremtett ember nem élhet szeretet nélkül: vagy Istent szereti, vagy önmagát és a világot.