Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennük.

Isten tetszését egyetlen biztos módon nyerjük el: ha az élet minden helyzetében alávetjük magunkat akaratának. Egyesek számára ez betegségként érkezik, amely megpróbálja és megtisztítja őket. Mások számára a szegénység az.

Megint másoknak tudatlanság és a világban ezzel járó megvetés. Vagy éppen belső, erkölcsi szenvedések. Mindenki számára pedig az ezerféle módon jelentkező szenvedés.

Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint ő akarja. Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.

Alamizsna minden felebarátnak tett szívesség, akár testének, akár lelkének szól, csak feltétlen a szeretet szelleme indítson cselekvésre.

Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.

Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy ezt mondják: "Istenem, szeretlek" - és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.

Az önmegtagadás útján csak az első lépés nehéz. Ha ezt megtettük, a többi magától jön, ha pedig ez az erény megvan, minden megvan.

Próbáljunk meg Jézus követőiként gondolkodni: minél bűnösebb egy keresztény, annál inkább méltó együttérzésünkre, annál nagyobb helyet kell neki adnunk a szívünkben.

Milyen öröm fogta el az apostolokat Krisztus Urunk föltámadása után a Mester láttára, akit annyira szerettek! Így kellene örülnünk minden szentmisén, amikor átváltoztatáskor megpillantjuk Krisztus Urunkat.

Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket.