A bibliai hit első újdonsága, amint láttuk, az istenkép; a második a vele szorosan összefüggő emberkép. A bibliai teremtéstörténet Ádámnak, az első embernek a magányáról beszél, aki mellé Isten segítőtársat akar adni. Az összes teremtmény közül egy sem alkalmas arra, hogy az embernek a szükséges segítőtársa legyen, jóllehet a mező minden állatát és az ég minden madarát néven nevezi, s így eleven kapcsolatba kerül velük. Akkor Isten a férfi egyik bordájából megalkotja az asszonyt. Ádám most megtalálja azt a segítőtársat, akire szüksége van: „Ez most végre csont a csontomból és hús a húsomból” (Ter 2,23).

Ennek hátterében ott láthatjuk azokat az elképzeléseket, melyeknek egyik formája a Platón által idézett mesében tűnik föl, mely szerint az ember eredetileg gömb alakú volt, azaz önmagában és önmagának teljesen elég, de gőgje büntetéséül Zeusz kettévágta, s azóta az ember keresi önmaga másik felét, úton van feléje, hogy ismét megtalálja a kerek egységet. A bibliai elbeszélésben nincs szó büntetésről, a gondolat azonban jelen van, hogy az ember tökéletlen – léténél fogva úton van, hogy egy másikban rátaláljon a maga kerek egységére; hogy csak a férfi és a nő közösségében válik „egésszé”. A bibliai elbeszélés egy Ádámra vonatkozó próféciával zárul: „Ezért elhagyja a férfi atyját és anyját, és feleségéhez kapcsolódik, és ketten egy test lesznek” (Ter 2,24).

(Deus caritas est 11.).

Üdvözítő Istenünk, téríts magadhoz minket, és oktass szent tanításoddal, hogy lelkünk javára váljék minden jó cselekedet, amellyel húsvétra készülünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

A Bibliának ezen a szintjén filozófiailag és vallástörténetileg figyelemre méltó, hogy egyrészt egy szoros értelemben vett metafizikai istenkép áll előttünk: Isten minden lehetséges létezőnek az ősforrása; másrészt minden dolognak ezen teremtő ősforrása – a Logosz, az Ősértelem – az igazi szeretet egész szenvedélyével szerető Szerelmes. Ezáltal az erosz a legnagyobb magasságokba nemesedik, ugyanakkor annyira megtisztul, hogy egybeolvad az agapéval. Ebből érthetjük meg, hogy az Énekek énekének a szentírási kánonba való fölvételét nagyon korán azzal indokolták, hogy ez a szerelmi ének végső soron Istennek az emberekhez, s az embernek Istenhez fűződő kapcsolatának képe.

Így az Énekek éneke mind a zsidó, mind a keresztény irodalomban a misztikus megismerés és tapasztalat forrása lett, melyben a bibliai hit lényege fejeződik ki: igen, az ember egyesülhet Istennel – ez az emberiség ősálma –, de ez az egyesülés nem összeolvadás, elmerülés egy névtelen istenség óceánjában, hanem olyan egység, melyet a szeretet teremt, melyben mindketten – Isten és ember – önmaguk maradnak, s mégis teljesen egyek lesznek: „Aki az Úrhoz tartozik, egy lélek lesz vele” – mondja Szent Pál (1Kor 6,17).

(Deus caritas est 10.).

Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait, és méltó keresztény életünkkel igazodjunk hozzá. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Isten emberek iránti Erosza – amint mondtuk – egyidejűleg teljesen Agapé. Nemcsak azért, mert teljesen szabad és minden előzetes föltétel nélküli ajándék, hanem azért is, mert Ő megbocsátó szeretet. Elsősorban Ozeás mutatja meg Istennek az ember iránti, az ingyenesség szempontját messze túlszárnyaló Agapé dimenzióját. Izrael „házasságot” tört – megszegte a szövetséget; Istennek tulajdonképpen el kellett volna ítélnie, el kellett volna vetnie őt. De éppen most mutatkozott meg, hogy Isten Isten és nem ember: „Hogyan adnálak oda téged, Efraim, adnálak át téged, Izrael? (…) Megfordult bennem az én szívem, és ezzel együtt föllobban a könyörületem. Nem teszem meg haragom dühét, nem fordulok meg, hogy szétszórjam Efraimot, mert Isten vagyok én, és nem ember; körödben a Szent, és nem megfélemlítéssel jövök” (Oz 11,8-9).

Istennek az ő népe – az emberek – iránti szenvedélyes szeretete egyúttal megbocsátó szeretet. Ez a szeretet oly nagy, hogy Istent szinte szembefordítja önmagával, szeretetét igazságosságával. A keresztény ember ebben már a keresztnek rejtetten mutatkozó misztériumát látja: Isten úgy szereti az embert, hogy Ő maga emberré lesz, elmegy az ember után egészen a halálba, és ily módon összebékíti az igazságosságot és a szeretetet.

(Deus caritas est 10.).

Mindenható, örök Isten, tekints ránk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Mindenekelőtt Ozeás és Ezekiel próféták írták le merész erotikus képekkel Istennek e népe iránti szenvedélyes szeretetét. Isten Izraelhez fűződő kapcsolatát a jegyesség és a házasság képével ábrázolják; ezért a bálványimádás házasságtörés és prostitúció. Ezáltal, miként láttuk, a termékenységkultuszokat visszaéléseikkel együtt az Erosz szóval fejezik ki, de az Izrael és Istene közötti hűséges kapcsolatot is kifejezik vele.

Isten és Izrael szerelmi története a legmélyebben abban valósul meg, hogy Isten odaadja népének a Tórát, ami azt jelenti, hogy fölnyitja a szemét az ember igazi lényegének látására, és megmutatja neki az igazi emberlét útját; ez a történet abban áll, hogy az ember, az egy Isten iránti hűségben élve érzi, hogy Isten szereti, és megtalálja az igazságban és az igazságosságban az örömet – az Istenben való örömet, mely igazi boldogsága lesz: „Mert ki van számomra az égben? És ha veled voltam, semmit nem akartam a földön (…) Nekem pedig boldogság az Istenhez ragaszkodnom” (Zsolt 73,25.28).

(Deus caritas est 9.).

Urunk, Istenünk, kísérd kegyelmeddel bűnbánati cselekedeteinket a nagyböjt kezdetén. Add, hogy külső önmegtagadásainkat lelki megújulással tegyük teljessé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

A Biblia világát körülvevő kultúrákban az Istenről és az istenekről alkotott kép végső soron homályos és ellentmondásos. A bibliai hit útján ezzel szemben egyre világosabbá és egyértelműbbé válik az, amit Izrael alapimádsága, a Sema így foglal szavakba: „Halljad, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr” (MTörv 6,4). Csak egy Isten van, Teremtője az égnek és a földnek, és ezért minden ember Istene is. [...] Az egy Isten azonban, akiben Izrael hisz, Ő maga szeret. Méghozzá az Ő szeretete kiválasztó szeretet: a népek közül kiválasztja Izraelt, és szereti – természetesen azzal a céllal, hogy éppen így üdvözítse az egész emberiséget. Ő szeret, s e szeretetét nevezhetjük az Erosznak, mely ugyanakkor teljesen Agapé.

(Deus caritas est 9.).

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen