ÁT TUDNÁM ÖLELNI A VILÁGOT!

Boldog Brenner János élete és vértanúsága

Iváncsits Tamás: A jó pásztor – In memoriam Brenner János (1931-1957)

című zenés drámájának dalait és ötleteit felhasználva,
a szerző engedélyével írta: Sztancsikné Losonci Tímea

Brenner János lángoló fiatalember volt, ahogyan a neve (Brenner) is jelzi. Az egyik prédikációjában így fogalmazta meg a hiteles keresztény (és emberi) élet lényegét: „égni a tűzben”. Visszacseng ebben a gondolatában a ciszterci rend jelmondata: Ardere et lucere! (Lángolj és világíts!) – Ciszterci novíciusként az Anasztáz nevet kapta, de a rendek feloszlatása miatt szerzetes már nem lehetett.

Szombathelyen született 1931. december 27-én. Nagy lelki kisugárzású, szeretetben élő családból származik. Három fiú született ebbe a családba, mindhárman papok lettek. Brenner János a szombathelyi püspöki iskolában kezdte meg tanulmányait. Itt került sor annak a színdarabnak az előadására, amelynek főszerepét, Szent Tarzíciuszt, ő alakíthatta nagy átéléssel. Ki gondolta volna akkor, hogy a kisgyermek játéka egyszer valósággá válik?

1955. június 19-én szentelte pappá Kovács Sándor megyéspüspök. Mosolygós arcú, tűzzel, lelkesedéssel és mély hittel teli fiatal pap volt. Rábakethelyen volt káplán, ehhez a plébániához tartozott Zsida is, egy Szentgotthárdhoz közeli település, ahol megölték. Édesanyja évtizedekkel a fia meggyilkolása után így vallott: „ha behunyom a szemem, tisztán látom az ő mosolygós, kedves arcát”. Szolgálata kezdetétől igen sokan kezdtek a hatására templomba járni. Az emberek szerettek a közelében lenni, mert volt egy erős, derűs, tiszta kisugárzása. A hittanórák előtt általában focizott a gyerekekkel. Mindenkinek előre köszönt. Kiegyensúlyozott, vidám egyéniség volt.

Mindig nagyon szépen végezte a szentmisét. A plébánia körüli fizikai munkából is kivette a részét. Sokakat segített, a rászorulóknak anyagilag is. Élete utolsó reggelén, 1957. december 14-én, így köszöntötte a plébánián reggelit készítő Málcsi nénit: „Málcsi néni, olyan gyönyörű a reggel! Át tudnám ölelni a világot!”

Az Állami Egyházügyi Hivatalt egyre jobban zavarta, hogy egy nagyon fiatalos, sportos, vonzó pap ekkora hatást gyakorol az emberekre. Ahogyan azt egy híres amerikai gondolkodó megfogalmazta: a diktatúrák (és a negatív értelmű globalizmus) öt halálos ellensége az Isten, a család, a nemzet, a föld és a közösségek.

A kommunista diktatúra el akarta taposni azt hitet és azt a fényt, amely az egyházból és Brenner Jánosból sugárzott. A mindenki által szeretett pap mindössze huszonhat éves volt, amikor harminckét késszúrással brutálisan megölték. A legtöbb késszúrás a bal kezén érte, mert a végsőkig próbálta védeni az Oltáriszentséget.

A boldoggá avatás azt hirdeti, hogy ahogy Krisztus győz a halál fölött, ez a húsvéti győzelem a szentek életében is megismétlődik. Brenner János fényét ki akarták oltani, ám ez a fény most fölragyog.

Brenner János boldoggá avatása azt kiáltja nekünk, hogy ha szeretnénk boldog, harmonikus családokat, tiszta arcú, mosolygós fiatalokat, akikben ott ég a titokzatos belső tűz, akkor vissza kell találnunk a forráshoz, az élő Istenhez. Legyen ebben a visszatalálásban lelkesítő példaképünk és erőforrásunk Brenner János!

A fenti összeállítás Székely János szombathelyi megyéspüspök: „Egyszerre mindent, fenntartás nélkül – Brenner János boldoggá avatására készülünk” című írásának és Gégény István: „Székely János: Brenner János fényét ki akarták oltani, ám ez a fény most fölragyog” című cikkének felhasználásával készült.